Nyolc év városi tanácsosi munkát követően döntöttem úgy 2016-ban, hogy megméretkezem és parlamenti képviselőként dolgozom a szatmári közösségért.

Már gyermekkoromban meghatározó volt számomra a vidéki élet: a nagyszülőknél töltött nyaraknak pedig döntő szerepük lett abban, hogy felnőttként sem szakadtam el a vidéktől. Az egyetemi éveim alatt állatorvosnak tanultam, a diploma megszerzését követően pedig a vidékfejlesztésben kezdtem el dolgozni. A bukaresti munka során pedig az évek során összegyűjtött tapasztalatomat kamatoztatom.

Ahogy az első mandátumomban, úgy a folytatásban is ugyanaz a célom: a romániai-erdélyi gazdák képviselete mellett mindent megteszek annak érdekében, hogy a szatmári ügyeket képviseljem.

A parlamenti munka kapcsán a legaktívabb szatmári parlamenti képviselőnek kiáltott ki a sajtó. Huszonkét felszólalás a plénumban, három politikai nyilatkozat, kilencven törvény- és módosító javaslat – amelyből huszonhat törvényi erőre is emelkedett -, egy határozattervezet, tizenkilenc miniszterekhez intézett kérdés és interpelláció – ez az első mandátumom parlamenti munkája egy részének a mérlege.

A 2020-ban megkezdett mandátumban pedig folytattam a megkezdett munkát, köszönhetően annak, hogy eddigi tevékenységem elismeréseképpen listavezetőként rangsoroltak az RMDSZ Szatmár megyei képviselői listáján.

Szintén elismerésként élem meg, hogy az új mandátumban a Képviselőház Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságában nem csak tagként, hanem alelnökként tevékenykedve dolgozhatok. 

Úgy gondolom, hogy parlamenti képviselőként, egy megye lakosságának a képviselőjeként fel kell hívnom a különböző minisztériumok figyelmét arra, ha hatáskörükbe tartozó ügyekben miként tehetrik jobbá az itt élők mindennapjait. Ezért számos esetben írásban letett kérdésekkel fordultam különböző minisztériumokhoz, a válasz mellett megoldást is várva a felvetett problémákra.